Az emberiség sötét napja

Majdnem megfeledkeztem róla. Sőt, nem csak majdnem.
Már hosszú hetek óta jár a fejemben, de olyan kesze-kusza napjaim voltak, hogy teljesen kiment a fejemből.
Ma este vendégeink voltak és mielőtt elmentek volna, szóbakerült ez a bizonyos esemény. Teljesen összetörtem. Még nem vagyok rá felkészülve. Nem létezik, hogy ilyen hamar itt van. Minden évben rendíthetetlenül.
Ilyenkor mindig hatalmas dilemma előtt állok, de persze mindig ugyanaz lesz a vége...megteszem, amit meg kell tennem.

Átállítom az összes kvarcórámat a teljesen haszontalan sötét időszámításra és nyugovóra térek.

Sokan ezután alszanak egy jót, általában egy órával többet mint én...nekik nincsenek gyerekeik, akik nem értik meg, hogy ilyenkor az egyetlen előny az, hogy egy órával többet alhatnak.
A dilemma ugye az, hogy átállítsak-e közel 20 órát vagy ne.
Az egész procedúra azért lesz tortúra, mert a kvarcóráim nagy része bonyolult kronográf-szerkezettel szerelt és van, amelyiknek koronája sincs, csak gombjai.
Amíg csak pár ilyen órám volt nem okozott nagy gondot megjegyezni, hogy milyen kombinációkkal kell átállítani az időt (melyik korona meddig legyen kihúzva/eltekerve, melyik gombbal választjuk ki a beállítást és melyik gombbal/koronával állítjuk az időt). Ennél még nehezebb az az eset, amikor ébresztős szerkezettel van dolgunk és az ébresztésért felelős óramodult is át kell állítani és szinkronba is kell hozni a fő óramodullal.
Ilyenkor előveszem az órákhoz kapott/beszerzett útmutatókat tartalmazó vaskos irattartót és nekiállok.

Na, ennyit az emberiség sötét napjáról...