A titokzatos Lisa Phillips

A régi női búvárórákat is kedvelem, aprók, de mégis keménységet sugároznak.
A SEIKO különösen szép darabokat csinált a '70-es évektől kezdődően és a legérdekesebb bennük a parányi, kézzel is húzható, 17 köves, automata 2205-ös szerkezet (28.800-as féllengésszám -> HI-BEAT). Nagyon pici nagyon precíz és gyönyörű. Mostani bejegyzésem tárgya is egy ilyen szerkezettel szerelt kis ékszer.

Az a fránya Vatera már megint...egyszer a sírba visz. Csak jönnek, jönnek és jönnek folyamatosan az értesítők, hogy már megint egy új búvár/SEIKO/CERTINA/CITIZEN/Orient és még ki tudja milyen óra eladósorba került. Persze én kérem ezeket az értesítőket, nehogy véletlen lemaradjak valamiről, így is előfordult már, hogy kihagytam egy kihagyhatatlan vételt.
Mindig gyorsabban ver a szívem, ha azt olvasom, hogy "A termék neve: SEIKO..."
Most is rákattintottam és rögtön bejött a termékoldal.

Még gyorsabban kezdett el verni a szívem. A már korábbról ismerős, halszemoptikával (vagy csak nagyon közelről) készült, nem túl előnyös képeken egy aprócska (33 mm korona nélkül) gyöngyszemet láttam meg. SEIKO 2205-0640 a fentebb említett korai '70-es évekből, ráadásul szemérmetlenül olcsón (nem emlékszem pontosan, de talán 5000 Ft. sem volt), FIX áron. Ilyenkor mindig megrémülök, hogy más is épp akkor nézi és már mozdul is a keze a "VEGYE MEG MOST!" gomb felé (ez annyira nem alaptalan félelem, majd egy későbbi bejegyzésben elmesélem).

A lényeg, hogy már korábbról ismertem az eladót és (nem vagyok rá büszke, de) a Vaterán kívül szerettem volna megvenni az órát, mert úgy mindketten jobban járunk.
Hívtam is rögtön, hogy azonnal vegye le, de persze nem tudtam elérni. Még további 2 percig rágódtam, majd gyorsan leütöttem...pár százas nem oszt, nem szoroz.
Amikor átvettem az órát, megkérdezte, hogy miért olyan nagy szám egy régi női SEIKO, hogy rögtön leütöttem, amint megláttam. Mondtam neki, hogy nem elég, hogy női, de még búvár is, és van, aki az ilyenekre (is) bukik. Furcsán nézett rám és még annyit kérdezett, hogy nem zavar-e, hogy a hátlapjára van gravírozva az (egyik) előző tulajdonos neve? -Engem? Egyáltalán nem. - Legalább van valami esszenciája, története, titka. Úgysem fogom soha és valószínüleg egyik családtagom se viselni, sima gyűjteményi darab, egyáltalán nem zavar.

Így került hozzám.

Ritka jó állapotban van, egy-két karctól eltekintve a plexin, de sajnos az eredeti szíja helyett egy (számomra) ízléstelen női fémszíj járt hozzá...a mai napig keresek egy erdetit vagy legalábbis egy hozzá passzoló régi SEIKO szíjat.
A lünettabetét (általában ez az első, ami tönkremegy, karcos lesz, elkopik) tökéletes állapotban van, a korona erdeti, egyik része sem volt polírozva, eredeti mutatói és számlapja van.
A lünetta fokozatmentesen forgatható mindkét irányba.
A számlaphoz hasonlót még nem láttam, nem teljesen a klasszikus SEIKO búvár-stílus, de már majdnem...indikációk, mutatók világítanak. A dátumablak előtt nagyító van a plexin.

Hátlapján nem látható még se a klasszikus SEIKO cunami, se a SUWA jel,
csak "Lisa Phillips".

Apropó, próbáltam kideríteni, hogy ki is lehetett ez a titokzatos hölgy, a legérdekesebb jelölt egy kiöregedett, szexiparban dolgozó nő volt, úgyhogy inkább felhagytam a kutatással.
Az óra diszkréten megőrzi korábbi tulajdonosa kilétét...