Sosem szerepelt előkelő helyen a toplistámon, de egyszer csak felbukkant a Vaterán egy kihagyhatatlan vétel formájában. Nem is hagytam ki, miután tisztáztam a számomra legfontosabb dolgot az órával kapcsolatban (erre majd később kitérek), rögtön le is csaptam rá.
A gyűjteményemben a helye, mégpedig az utódja mellett, amiről már korábban írtam egy kiadós bejegyzést.
 |  |  |
1973 szeptemberében gyártották, ennek ellenére jobb állapotban van, mint én, aki egy jó ötössel fiatalabb :)
6139-es oszlopkerekes kronográfszerkezet a szíve, hajszálpontosan és megbízhatóan dolgozik a mai napig.
 |  |  |
Az oszlopkerék vezérli a kronográf-funkciókat, az indítást, megállítást, nullázást.
A bevezetőben már említettem, hogy a vétel előtt tisztáznom kellett egy fontos dolgot, mégpedig a következőt:
Az órákon még a rendeltetésszerű használat során is megtörténhet, hogy eltörik, elkopik a korona tengelye. Ilyenkor jó esetben kicserélik egy eredetire a tengelyt, rosszabb esetben viszont nem eredetire, csak valami nagyon hasonlóra. És ilyenkor történik meg a baj, az új tengellyel szerelt koronával már nem minden funkciót lehet vezérelni. És ennek az órának van egy érdekes, első látásra nem túl szembetűnő funkciója, mégpedig az, hogy a koronával alaphelyzetben a számlap körül lévő belső, számozott regisztergyűrűt lehet forgatni.
Ez pedig nagyon fontos, mert enélkül az óra nagyságrendekkel kevesebbet ér.
A központi másodpercmutató a kronográf másodpercmutatója, alatta helyezkedik el a 30 perces gyűjtő, 3 óránál pedig a kétnyelvű nap- és dátumkijelzés, amiket szintén a koronáról lehet állítani, nem is akárhogyan, a koronát kicsit benyomva csak a dátum, erősebben benyomva a nap és a dátum is ugrik egyet előre.
Az indikációk és a mutatók szépen lumineszkálnak a mai napig, nincsenek újrafestve.
A lünettabetét valószínűleg nem eredeti, mert az üveg karcos, de a betét makulátlan, ami elég gyanús.
 |  |
Akkor lássuk, hogy miért is olyan érdekes (még) ez a darab:
Ez volt az első automata kronográf az űrben.
Ezzel a kijelentéssel most sokan vitatkozhatnának. De tény, hogy 1983 és '84 között Dr. William Pogue egy ilyen órát hordott a bal karján a Skylab 4 űrállomáson (míg a jobb karján a NASA hivatalos időmérőjét, egy OMEGA-t viselt).
Akkoriban az órát komoly áron mérték, 3 hónapon keresztül fizette ki a teljes vételárat!
Pogue arról számolt be, hogy 0 gravitációnál is tökéletesen működött az óra, nem kellett az automata húzásra külön karmozgatással rásegíteni.
Ezt a típust az állomáson kívül nem hordták, arra ott volt az OMEGA.
Akit bővebben érdekel a történet, az itt olvashat róla:
SEIKO 6139 in space
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése