Sógorom jó tíz évvel ezelőtt kiment Amerikába szerencsét próbálni. Tutira ment, kint él az apja...tehát az apósom. Ennyit a rokonokról.
Dolgozott legalább 2 műszakban éveken keresztül és szép kis életet teremtett magának odakint. Volt lakása, Subaru Imprezája és szinte mindent megvett magának, ami megtetszett neki. Így járt ezzel az órával is. New York egy bevásárló városában betért egy óraboltba és azt mondta, adjanak neki egy órát max. 400$-ért.
Egyszerűen képtelen vigyázni bármire is, egy óra meg különösképpen nagy figyelmet érdemel, nagyon könnyű benne kárt tenni.
Én a másik véglet vagyok (szintén nem egészséges), betegesen féltem az óráimat, de még így is szaporodnak a sűrűn hordott darabokon a hajszálkarcok.
A legkényesebb tevékenységek például a póló/ing nadrágba tűrése bal kézzel vagy a zipzáras kabátok fel- levétele.
De lendüljünk ezen túl...az órákra tényleg nehéz vigyázni.
Nem is a "rendeltetésszerű használat"-ból eredtek az óra sérülései, hanem sógorom úgy gondolta, hogy fia boldogsága mindennél előbbre való, így együtt dobálták, gurították, nyúzták az órát nap, mint nap.
Tavaly leesett az óra kis-másodpercmutatója, azt hiszem ez és az a tény, hogy látta a gyűjteményemet, juttatta arra az elhatározásra, hogy nekem adja az órát.
Én persze nem mondtam nemet.
Szétszedtem darabjaira, kitisztítottam kívül-belül, visszaszereltem a mutatót és összeraktam. Csak ezután derült ki, hogy maradandó károsodást is szenvedett.
A sok dobálástól és földet éréstől valószínűleg kitört egy fog a kronográf egyik fogaskerekéből.
Ha nullázom a kronót, sose ugyanoda tér vissza a mutató, hanem mindig egy másodperccel korábban áll meg (ha folyamatosan megy, akkor meg mindig egy másodperccel hamarabb vált a percgyűjtő).
Azt hiszem, hogy emiatt nem fogom elvinni a SEIKO szervizbe...úgyse hordom, a vitrinben állva meg mindegy.
A karcosságára jellemző, hogy egy normális fotót sem tudtam róla csinálni. A tokon lévő tachymeter skálának csak a nyoma látszik, és nem csak karcok, hanem horpadások is vannak a súlyos és masszív tokon.
Azért sem fektetek energiát a javíttatásba, mert nem az én stílusom, nem kedvelem az ilyen organikus formákat, amiket a 2000-es években kezdett el ontani a SEIKO.
Autókból is inkább a régi jó szögletesek tetszenek, mint például a Lamborghini Countach.
A 7T62-es kalibertől sem vagyok elájulva...ez a jól bevált 7T32-es utódja (egyikben sincsenek kő csapágyak).
Már az is sokat elárul, hogy 2002-ben a SEIKO azért vezette be, mert gazdaságosabb volt a gyártása...no comment.
A koronán kívül van itt még 2 nyomógomb is (a 7T32-esen ugye 3 gomb és 2 korona volt). Ebből adódik, hogy sokkal nehezebb az elemcsere utáni inicializálás, az ébresztés beállítása és aktiválása.
A számlap egyébként szép, tündöklő kék, részletgazdag és rakott, lumineszkáló indexekkel rendelkezik.
A 12 óránál lévő segédszámlapon a 60 perces percgyűjtő, 9 óránál a másodpercmutató és 6 óránál az ébresztés segédszámlapja helyezkedik el.
Ilyenkor a csuklómon nem ül megfelelően az óra, mindig le akar róla fordulni hátrafelé. Ezt a problémát remekül orvosolja, ha tetszőleges számú szemet lehet kivenni.
Elég is ennyi erről az óráról, szavazzatok, hogy mi legyen a következő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése