Ha én egyszer...

A hosszú kimaradás oka az alábbi képekből kikövetkeztethető.
Beszámoló nem lesz, mindenki menjen el egyszer az órák őshazájába...



Aki megtalálja a hibát az egyik képen - és nem volt velem - az eldöntheti, hogy milyen óra legyen a következő :)

Poor Man's Tuna Can

Nehéz volt a címválasztás. Szeretek magyarul írni, de ezt valahogy nem tudtam úgy lefordítani, hogy értelmes legyen. Főleg azért nem, mert ha tonhalkonzervet írtam volna, az olyan lett volna, mintha a a Speedmaster-t sebességmesternek hívnám...de nem is ragozom tovább.
Egy búváróráról lesz szó, mert arra szavaztak a legtöbben (számszerint 4-en...).
A címben említett PMTC kifejezés megértéséhez máris egy képpel szolgálok:



Jól látható, hogy a tokot előszeretettel használják a gyengébb márkák vagy inkáb azt tudnám még elképzelni, hogy mindegyik egy gyárból származik, csak a  megrendelő logóját nyomják rájuk, esetleg apróbb változtatásokat végeznek rajtuk.

Az enyém például egy Meister Anker.

A Vaterán bukkantam rá és tetszett...a szerelem viszont akkor alakult ki, amikor megláttam ezeket a képeket:

A képre kattintva eljutsz az eredeti galériába

Ez a végcél. A képen látható Watchadoo szíjat is meg fogom egyszer rendelni hozzá. Tavaly tavasszal szerettem volna, de épp nem volt a megfelelő méretben. Írtam az eladónak, hogy ha lesz, feltétlenül értesítsen. Ősszel értesített. De sajnos azóta sem volt felesleges 50 dolcsim erre a célra. Nem baj, idén összeszedem magam, és amint összegyűlik a pénz, megrendelem. Persze akkor már nem lesz a megfelelő méretből :)

Térjünk vissza az órára. Az első dolog amit tudni kell róla, hogy bődületesen nagy. A tok felfelé szűkülő, kúpos kialakítása próbálja ellensúlyozni ezt a tényt, nem is sikertelenül, mert még az én vékony csuklómon se tűnik borzalmasan nagynak (persze erről biztosan megoszlanának a vélemények).

A racsnis lünetta iszonyatosan jó fogású, akár búvárkesztyűben is gond nélkül lehet forgatni és megfelelő oldalvédelemmel is ellátták, akárcsak a majdnem négyóránál elhelyezkedő csavarmenetes koronát.

Hatalmas lumineszkáló indexek és mutatók uralják a számlapot, szinte elvész az aprócska kis dátumablak.
Most nézem, hogy erre is azt írták, hogy "Professional", de itt nem ugyanazt jelenti mint egy SEIKO-n.

"200M" - olvashatjuk még a felirat alatt, de az egyéb logózású modelleken megjelenik az 500m is. Nem tudom, hogy a tömítések és a kristály bírják-e az 500 métert, de a tok biztosan (Tauchmeister logósból létezik 1000 méteres is, azon viszont van már 9 óránál héliumszelep).
Szerintem akár egy komolyabb autó is átmehetne rajta, meg se látszana az órán. Jól látszik, hogy az amúgy sem nagy S. EPSON szerkezet szinte elvész a belsejében.

Ennek megfelelően szép súlya is van és ezt még tovább fogja növelni, ha végre sikerül beszereznem a Watchadoo szíjat a gyári kaucsuk helyett - ami egyébként megszólalásig hasonlít a SEIKO-nál megszokottakra.

A vásárlásra nem vagyok büszke. Megtetszett, de éppen nem tudtam volna megvenni. Így megvette édesapám és megkaptam tőle névnapomra...a szükség törvényt bont :)

Összességében egy robosztus, feltűnő, akár még komoly búvárkodásra is alkalmas órával bővült a gyűjteményem, ha jól emlékszem 15 pénz volt. Használtan vettem, de talán egyszer hordhatta az előző gazdája, teljesen karcmentes volt, a mostani hajszálkarcok már nálam kerültek rá.
Egyszer el is csúsztam vele egy nedves sziklán a hegyen és végighúztam számlappal lefelé a köves talajon...meg se látszik rajta.

Szavazzatok!

Gyerünk, lássam, hogy vannak olvasóim!
(Ha meg a szavazás indítása óta a böngésző furcsán viselkedik, azt kérem jelezzétek!)

Amerikából jöttem, mesterségem címere...

Azon ritka órák egyikéről lesz szó, amit megörököltem. A tulajdonos nem hunyt még el, de erősen dolgozik rajta nap, mint nap :)

Sógorom jó tíz évvel ezelőtt kiment Amerikába szerencsét próbálni. Tutira ment, kint él az apja...tehát az apósom. Ennyit a rokonokról.
Dolgozott legalább 2 műszakban éveken keresztül és szép kis életet teremtett magának odakint. Volt lakása, Subaru Imprezája és szinte mindent megvett magának, ami megtetszett neki. Így járt ezzel az órával is. New York egy bevásárló városában betért egy óraboltba és azt mondta, adjanak neki egy órát max. 400$-ért.

Adtak. Így jutott hozzá ehhez az érdekes 7T62-es SNA065P1 kódnevű kvarc kronográfhoz (Bárcsak tőlem kért volna tanácsot inkább, akkor most lenne egy dögös órám ;). Viccet félretéve beleszeretett és megvette. Azt viszont még nem említettem, hogy a tárgyakhoz való viszonya felettébb érdekes, már-már ellenséges.
Egyszerűen képtelen vigyázni bármire is, egy óra meg különösképpen nagy figyelmet érdemel, nagyon könnyű benne kárt tenni.
Én a másik véglet vagyok (szintén nem egészséges), betegesen féltem az óráimat, de még így is szaporodnak a sűrűn hordott darabokon a hajszálkarcok.
A legkényesebb tevékenységek például a póló/ing nadrágba tűrése bal kézzel vagy a zipzáras kabátok fel- levétele.
De lendüljünk ezen túl...az órákra tényleg nehéz vigyázni.
Nem is a "rendeltetésszerű használat"-ból eredtek az óra sérülései, hanem sógorom úgy gondolta, hogy fia boldogsága mindennél előbbre való, így együtt dobálták, gurították, nyúzták az órát nap, mint nap.
Tavaly leesett az óra kis-másodpercmutatója, azt hiszem ez és az a tény, hogy látta a gyűjteményemet, juttatta arra az elhatározásra, hogy nekem adja az órát.
Én persze nem mondtam nemet.

Szétszedtem darabjaira, kitisztítottam kívül-belül, visszaszereltem a mutatót és összeraktam. Csak ezután derült ki, hogy maradandó károsodást is szenvedett.
A sok dobálástól és földet éréstől valószínűleg kitört egy fog a kronográf egyik fogaskerekéből.
Ha nullázom a kronót, sose ugyanoda tér vissza a mutató, hanem mindig egy másodperccel korábban áll meg (ha folyamatosan megy, akkor meg mindig egy másodperccel hamarabb vált a percgyűjtő).
Azt hiszem, hogy emiatt nem fogom elvinni a SEIKO szervizbe...úgyse hordom, a vitrinben állva meg mindegy.
A karcosságára jellemző, hogy egy normális fotót sem tudtam róla csinálni. A tokon lévő tachymeter skálának csak a nyoma látszik, és nem csak karcok, hanem horpadások is vannak a súlyos és masszív tokon.

Azért sem fektetek energiát a javíttatásba, mert nem az én stílusom, nem kedvelem az ilyen organikus formákat, amiket a 2000-es években kezdett el ontani a SEIKO.
Autókból is inkább a régi jó szögletesek tetszenek, mint például a Lamborghini Countach.

A 7T62-es kalibertől sem vagyok elájulva...ez a jól bevált 7T32-es utódja (egyikben sincsenek kő csapágyak).
Már az is sokat elárul, hogy 2002-ben a SEIKO azért vezette be, mert gazdaságosabb volt a gyártása...no comment.
A koronán kívül van itt még 2 nyomógomb is (a 7T32-esen ugye 3 gomb és 2 korona volt). Ebből adódik, hogy sokkal nehezebb az elemcsere utáni inicializálás, az ébresztés beállítása és aktiválása.

A számlap egyébként szép, tündöklő kék, részletgazdag és rakott, lumineszkáló indexekkel rendelkezik.
A 12 óránál lévő segédszámlapon a 60 perces percgyűjtő, 9 óránál a másodpercmutató és 6 óránál az ébresztés segédszámlapja helyezkedik el.

Sok jót nem sikerült írnom az óráról, mert még nem említettem a szíját. Pedig majdnem kárpótol mindenért. Egyszerűen tökéletes. Kellőképpen súlyos, nagyon szépen van megoldva az áthajlózár és nem csípi be a szőrt. Ezen kívül teljesen darabokra lehet szedni, mindegyik csatszemben kitolható stift van...ez nagyon ritka és jó megoldás. Sokszor van olyan problémám, hogy az áthajlózár közelebb kerül az óra tetejéhez, mint aljához, vagyis rövidebb a szíj az óra tetejénél, mint az aljánál, mert csak kevés szemet lehet kivenni alulról.
Ilyenkor a csuklómon nem ül megfelelően az óra, mindig le akar róla fordulni hátrafelé. Ezt a problémát remekül orvosolja, ha tetszőleges számú szemet lehet kivenni.

Elég is ennyi erről az óráról, szavazzatok, hogy mi legyen a következő!

Kézifék

Tegnap este szétnéztem a vitrinemben, hogy melyik SEIKO legyen a következő páciens.
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy alig maradt olyan, amiről még nem írtam...ez persze így nem igaz, de nagy durranásból már csak pár darab van.
A többi vagy búvár vagy női búvár vagy kis búvár vagy nagy búvár, esetleg közepes búvár. Akad még olyan is, amiről nagyon keveset tudok írni vagy nincs túl jó állapotban és a fényképeken szörnyen mutatna. Szóval egy kicsit le kell lassítanom a tempón, hogy ne fussak ki a bemutatható SEIKO-kból...vagy át kell keresztelnem a blogot :)
Azért nem kell félteni, megoldom. Szép lassan fel fogom tölteni a készleteimet...és még rengeteg érdekes, egyéb órám is van!

A következő egy olyan óra lesz, amit sógorom hagyományozott rám, nem az én stílusom, de érdekes darab. Itt van most is a csuklómon, ma akartam bemutatni, de a fentebb említett okból kifolyólag, péntekig várok vele...addig is egy kis ízelítő:

Gyári fotó természetesen, az lesz az érdekes, hogy közel 11 évnyi kitartó nyúzás után mivé alakult át :)
(Ma felhívtam, hogy meséljen egy kicsit az óra történetéről, és azt sem tudta hirtelen, hogy SEIKO-t hordott 11 évig...mondtam neki, hogy ez SEIKO-káromlás)

Citizen 8200-as búvár - jobb nem jut eszembe

Visszatértem! Mondjuk senki nem hiányolt, de akkor is! :)

Említettem korábban, hogy van/volt egy eladó az eBay-en, akitől potom áron lehet(ett) beszerezni 7002-es és egyéb régi búvár SEIKO-kat (sajnos a 6309-7040 -esekről lemaradtam, mert akkor még nem alakult ki a szerelem). Nekem úgy tűnt, mintha valamelyik hadseregtől - ahol SEIKO-k voltak rendszeresítve - megvásárolta volna a kincstári készletet (többezer darabot) és többnyire kipofozva árulta őket. Mindegyik szerkezetére ráfért egy alapos tisztítás, de még így is nagyon megérte. Azért használok múltidőt, mert egy ideje már csak új Alpha órákat árul és az egykori hatalmas búvár-készletből az eladhatatlanokat kinálja már csak.

Nekem még pont időben sikerült rátennem a kezem az egyik utolsó Citizen búvárra, merthogy ilyeneket is lehetett nála lőni.

Akkori árfolyamon, postázással együtt nem volt több 7 ezresnél....szerintem baráti.
Erre jött egy teljes szerkezettisztítás és beszabályozás, 3 ezresért.
A vaskos bőrszíj, 1 ezresért.

A számlapja még az eredeti volt, nagyon szépen megöregedve, de ez sajnos azzal járt, hogy néhanapján egy kis foszfor (vagy nem) lepergett az indikációkról és gyűlt-gyűlt a kristály és a számlap között.
Ezt sűrgősen orvosolni kellett, úgyhogy máris rendeltem hozzá egy utángyártott számlapot (mutatókkal együtt, mert anélkül nem volt), 1 és fél ezresést.

Így összesen 12 és fél ezresbe került.
Ezért kaptam egy automata Citizen búvárórát, csupa utángyártott, makulátlan alkatrésszel (lünetta, számlap, mutatók), nap- és dátumkijelzéssel, 200 méteres vizállósággal (hajdanán) és végre (a 7002-es SEIKO-k után) racsnis, egyirányba forgatható lünettával. Citizenéknél is szokás a koronát 4 óra körülre elhelyezni, de az olcsóbb SEIKO-kkal párhuzamban itt is a 3-asnál van.

Sajnos nem tudom datálni, de a '80-as évek végére tippelek, a szerkezetet 1975 körül kezdték el gyártani, de nem tűnik olyan réginek.

A szerkezet 21 köves és a rotor csak egyirányba forogva húzza a rugót, ez fel is van tüntetve rajta egy nyíllal.
Amellett, hogy nem számít túl elegáns és fejlett megoldásnak, még olyan problémám is volt vele, hogy az óraforgatóm, csak egyirányba forgat, nem lehet rajta váltakozó irányt beállítani, így mindig végig kellett gondolnom, hogy merre mutathat a rotoron a nyíl, és így milyen forgatási irányt állítsak be, hogy tényleg felhúzza az órát. Persze már nem rakom forgatóra, a vitrinben van a helye.

Amit nem említettem még, hogy a napokat a szokásos angol mellett kínaiul is képes jelezni. Ez tetszett meg benne igazán, amikor kiválasztottam, persze az eladó hibásan úgy jelezte a terméklapon, hogy kanji - és én hittem neki - de a kínai is megfelel.

Úgyhogy még be kell szereznem egy SEIKO-t, amin tényleg kanji-k a napok...minden gyűjteménybe kell egy ilyen :)

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!