Parancsnoki Zsiguli

Ez nehéz lesz...már napok óta halogatom, de most belevágok. Mégiscsak erre érkezett a legtöbb szavazat.

Pár (6) Mojito van bennem és 1 Pina Colada is lecsúszott, így egy kicsit ködösebben látom a dolgokat, elképzelhető, hogy ez meg fog látszódni a bejegyzésen is.

A rendszervált(oz)ás után kivonultak az orosz katonák és ránk hagytak mindenfélét.
Volt ezek között jó is és rossz is. A rosszból egy kis ízelítőt mindenki megtekinthet az alábbi linken, én most inkább a jóról fogok írni.

Pontosan nem emlékszem már, hogy hogyan került hozzám. Vagy elhoztam édesapám asztaláról - végülis búváróra, mit keres nála? - vagy a fiókomban találtam, bár ennek kisebb a valószínűsége.
Visszatérve a történet elejére, amikor kivonultak az oroszok, a jókor jó helyen lévő emberek hozzájutottak potom pénzért mindenhez, amit csak az oroszok használtak...talán csak a rakétákat vitték haza.
Egy ilyen ismerősünk állított be egyszer hozzánk és volt nála minden jó. Vettünk tőle távcsövet és még ki tudja mit. Kokettáltunk az éjjellátó készülékkel, de az akkoriban nem volt még kiforrott darab, így nem került hozzánk. Ellenben egy katonai és egy civil óra nálunk maradt, erről a katonai óráról fog szólni ez a bejegyzés.

A márkája VOSZTOK, annyit tesz oroszul, hogy kelet. A II. világháború után a korábban az ország középső részén fekvő Cisztopolba (távol a náci haderőtől)  telepített 2. Moszkvai Óragyár egy részét visszatelepítették Moszkvába. a Cisztopoli óragyárat ezután elnevezték "Kelet"-nek vagyis "Vosztok"-nak.
Az akkori orosz óragyárak közül itt készültek a legjobb és legprecízebb órák, még a hadsereg is velük gyártatta a katonai órákat.

Vosztok Kommandirszkije (állítólag a márkanév a kommandirszkije, de szerintem inkább típus), vagyis parancsnoki. 17 köves! 2414-es kézihúzós szerkezet, kétirányba szabadon forgatható búvárlünetta, koronazár, menetes hátlap, acél tokozás, valaha talán lumineszkáló indexek és mutatók, dátumkijelzés, vöröscsillag. A szerkezet még talán szépnek is mondható, főleg a korabeli keletnémet Ruhla gyár szerkezeteivel összevetve.
Néztem mostanában pár Ruhlát, mert megtetszettek, de amikor megláttam a szerkezetüket nem hittem el, hogy működőképesek.

A lünetta érdekes, eddig csak orosz órákon láttam ilyet, nem is teljesen egyértelmű, hogy hogyan kell állnia.
Ha a piros kör jelzi a 0/12 órát, akkor a piros negyedkör rossz felé áll...legalábbis az egyéb búvárórákon pont az ellenkező irányban van percbeosztás vagy eltérő színű jelzés.
Ha a piros háromszög jelzi, akkor meg mit csinál a piros kör? ...na mindegy.
Ez a része amúgy is a gyenge pontja, nincs jó fogása és nehezen is tekerhető, viszont így szinte kizárt, hogy véletlenül eltekerődne :)

A hátlap se a megszokott. Nem a hátlapon van a csavarmenet, hanem egy karimán, amit becsavarva tudjuk a hátlapot hozzászorítani a már nem létező tömítéssel együtt az óratokhoz.
Az orosz szöveg fordítása: "Készült a Szovjetunióban" - "Vízálló"(?) - nyugodtan javítson ki, aki pontosabban tudja lefordítani.

Nem emlékszem, hogy lett volna szíja, én egy SEIKO kaucsuk búvárszíjat tettem rá ideiglenesen, de most a fotózás kedvéért rátettem az előző bejegyzésben szereplő SEIKO Desert Storm eredeti, leharcolt szíját. Megtetszett. Sokkal jobban áll neki, mint a másik, egy kicsit fokozza a katonai megjelenést.

Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam...

Frissítés:
A Mojitok jótékony hatása elmúltával eszembe jutott, hogy mit felejtettem el.
A minőségről nem sokat írtam.
Az, hogy a szerkezet egy kicsit lötyög a tokban, még nem a világ, néhány jobb márkánál is találkoztam már ilyennel. A számlapon viszont jól mérhető a minőség. Vagyis annak hiánya. A festés olyan, mintha egy reszkető kezű nénike csinálta volna vékony ecsettel, az egyes színek vagy rétegek is el vannak egy picit csúszva egymáshoz képest. Olyan oroszos.
A lünetta festése viszont ma is megállja a helyét.