2010. szeptember 26., vasárnap

Egyik első órám

1998, Velence, Olaszország. 20. születésnapomra kaptam az utazást és iszonyatosan élveztük feleségemmel. Nagyon fiatalok voltunk és felelőtlenek, de főleg szüleim, akik a biztonság kedvéért adtak egy hitelkártyát is vész esetére.
A vész pedig bekövetkezett, amikor elhaladtunk egy SWATCH store mellett. A kínálatot átnézve egyértelmű volt a dolog, egyből beleszerettem az egyszerű számlapba, a selymesen csillogó alumínium tokba és a kellemes rugós szíjba.

SWATCH IRONY Loomi (1998)

Kihagyhatatlan. 10 évig volt hű társam minden egyes nap és csak azért került le a kezemről, mert megkaptam azt az órát, ami beindította a szenvedélyt....de erről majd legközelebb.
Az óra különlegessége, hogy a 2 óránál lévő gombot megnyomva a számlap fehér része és az indikációk pár másodpercig halk zümmögés kíséretében kékesen felizzottak....ez a funkció sajnos már nem működik rajta.

Kék háttérvilágítás

Vettem egy nem működő donort, szinte karcmentes tokkal, hátha tudok csinálni a kettőből egy tökéleteset. A svájciak ezt nem így gondolták, gondosan hozzáheggesztették az alumínium rámát a tokhoz, nehogy meg tudjam gyógyítani. Apropó tok, az óra egy nagyon elegáns műbőrtokban csücsült, plexi sapkával. Az ilyen apróságokkal (is) mentette meg a SWATCH a svájci óraipart.

Műbőr tok
Kicsit koszos. Legutóbb, amikor beraktam az ultrahangos tisztítóba, megállt. Megijedtem. Leszedtem az elemtakaró fedelet és alatta vizes volt, hajszárítóval kiszárítottam és azóta is szépen működik. Ezért ilyen koszos, a hátlapján az apró kráterek az izzadságtól keletkeztek, az alumínium rosszabbul bírja, mint az acél.


Amúgy a mai napig szeretem, nagyon kényelmes, visszafogott és megbízható, nincs dátumkijelzés, de emiatt szimmetrikus a számlap, ami nagyon jól áll neki.

Nincsenek megjegyzések: