A síbérletek azóta folyamatos változáson mentek keresztül.
Hajdanán, Chopok északon a bérlet egy nagydarab matrica volt, amit kettéhajtva össze kellett ragasztani úgy, hogy az előzőleg a kabátunk cipzárján átdugott fémhurok a kettő közé kerüljön (Ezt a bérletet lyukasztóval kezelték).
Azután ott voltak a gumikötélre akasztott különféle hajlékony műanyag bérletek, amiket beszippantott a kezelőautomata és kiadáskor visszacsúzlizta a kabátunkra (tehetősebbek visszacsévélős bérlettartót használtak - az is visszacsapott).
Azután következtek a kemény műanyaglapra nyomtatott rádiójelekkel kommunikáló bérletek, amiket csak oda kellett tartani a leolvasóhoz és máris átengedett a rendszer. Persze nekünk akkor még nem volt olyan síkabátunk, aminek a karján külön erre a célra rendszeresített zsebbe lehetett elrejteni a bérletet és csak elegánsan a karunkat odatartva léphettünk volna át a kapun...nekünk közelebbi, intimebb kapcsolatba kellett kerülnünk az automatával, mert csak a zsebünkbe tudtuk bepakolni a bérletet.
Most már elég profi síkabátom van...épp ezért nem tudom, hogy miért gondolta a gyártó, hogy nem kell a karjára ilyen bérlettartó zseb. De mindenre létezik megoldás és most be is fogom mutatni.
A megoldás: SWATCH Access (lehetne Snowpass is, a kettő között annyi a különbség, hogy az utóbbi kizárólag a síbérletet tudja helyettesíteni).
Nemcsak sípályákon működik, hanem például rendezvényeken, múzeumokban tudunk vele különböző helyekre bejutni, egyszóval nem kell bajlódnunk a különböző belépőkkel, ha a helyszínek megfelelően felszereltek, akkor az óránkat tudjuk használni a jegyek helyett és nem kell aggódnunk, hogy elhagyjuk azokat.
Ha használni szeretnénk, odamegyünk a bérletpénztárhoz és - feltéve, hogy az adott síkörzet Access/Snowpass kompatibilis - átnyújtjuk az órát a kedves néninek (még soha nem találkoztam férfi pénztárossal...vagy csak nem hagytak bennem mély nyomot).
A néni csúnyán néz, majd szerencsés esetben rárakja az órát egy szerkezetre és pár másodperc múlva visszaadja...ha közben rendeztük az anyagiakat.
Ezután csak fel kell csatolni a csuklónkra és minden sífelvonó előtti kapu kitárul előttünk, ha a csuklónkat közelítjük a leolvasó felé.
Röviden ennyit a technológiáról, következzen maga az óra!
Azt tudni kell, hogy a síkabátom narancssárga...nem az a rikító fajta, hanem szép, kellemes, visszafogott árnyalat...pont mint az óra.
A Vaterán láttam meg még évekkel ezelőtt és egyből tudtam, hogy kell. Tökéletes szín, igaz nem Snowpass, de a szín fontosabb volt, mint az óra neve.
Vadi új, dobozában, minden papírjával, lemerült elemmel, 3 ezer körül volt az ára...tökéletes! Megvettem.
Az, hogy szép-e, nagyon relatív dolog. Mindenki döntse el maga, én csak a tényeket fogom leírni.
A tok viszonylag kicsi, a számlap egyszerű és áttetsző, látni engedi a nem túl izgalmas szerkezet egyes részeit. A lünetta forgatható, nem tudom, hogy fontos-e ez a funkció egy nem búvárkodásra tervezett óránál, de mindenesetre tetszetős.
200 méterig vízálló, de ennek a tizedét sem hiszem el...nincs csavaros korona, ellenben van vékony plexi és egy gyengén záró elemtartó fedél.
A szíját egy szóval tudnám jellemezni: pocsék.
A kemény gumi nem simul rá a csuklóra, meg akarja tartani az egyenes alaphelyzetét, a csat túl van bonyolítva és a tüske nehezen megy bele a lyukakba.
SWATCH órákhoz híven hangosan ketyeg, szinte csattog a tökéletesen pontos svájci kvarcszerkezet.
Szóval évente maximum egyszer hordom, ha a síterep is úgy akarja, ettől függetlenül a gyűjteményemben a helye!
2 megjegyzés:
És tényleg fontos tulajdonsága, hogy tökéletesen passzol a sícuccodhoz, mert ugye tudjuk, hogy az óra öltöztet... mikor lesz blog arról, hogy milyen hülyén lehet kinézni, egy-egy a ruházattól teljesen eltérő (nem passzoló) órával. Hogy azért fontos, hogy valamelyest simuljon az egyéniségünkhöz is, stb.? Szerintem tudnál írni erről is jót, de ez a mostani bejegyzés is nagyon tetszik!
Biztosan sok ember lelkébe belegázolnék, úgyhogy nem lesz ilyen bog/bejegyzés :)
Megjegyzés küldése