Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam én korábban az internet bugyraiban pár Seiko zsebórát, de egyik sem fogott meg, túl régiek voltak (még abból az érából, amikor a Seiko a japán vasútnak gyártott időmérőket).
Amikor ez a darab felbukkant a Vaterán, reflexből megnéztem, mert miért is ne?
Egyből kattant bennem valami....ez elképesztően jól néz ki! Csontfehér számlap, rakott indexek, geometrikus, szabályos, art deco-s forma, egyszóval megtetszett, nagyon.
1 Ft-ról, minimálár nélkül.
A megnevezés szerint "frakkóra".
Ha valaki tudja, hogy mi a különbség a frakkóra és a zsebóra között, az megírhatná nekem egy hozzászólásban.
Visszatérve az aukcióra.
Szerencsére csak egy hétig tartott, de így is egy örökkévalóságnak tűnt. Eljött a licit vége, és jó szokásomhoz híven sikerült is eléggé olcsón hozzájutnom.
Nem sokkal később elutaltam a vételárat és a postaköltséget, majd vártam.
Pár nap múlva kinyitottam a pufi-borítékot és megdöbbentem.
Ez az óra pici. Egy kis ékszer. Egyszerűen gyönyörű.
Az eddigi zsebóráim ehhez képest hatalmasak voltak, ez mindösszesen 40mm-es átmérővel bír.
A leírásban az szerepelt, hogy "pontosság, járástartalék, megbízhatóság nem vizsgált", az ilyenektől tartani szoktam, mert nem véletlenül írják oda. Ebben az esetben viszont nem ért semmilyen kellemetlen meglepetés, az óra felhúzás után elindult és tökéletesen járt, 24 óra alatt egy percen belül volt a pontossága....nem rossz. Az egyetlen jel, ami arra utal, hogy nem ártana egy kis tisztítás, hogy a besűrűsödött olaj miatt csak egy enyhe rázásra (a billegő tengely körül hirtelen kb. 45 fokot elforgatom) indul be az óra, de aztán teljesen biztosan üzemel.
 |  |
Ami egyből feltűnhet, hogy nincs füle, a láncot egy, a tokba fúrt lyukon lehet keresztülfűzni, kimondottan passzol az óra hangulatához.
A 17 köves, kézi húzós, dátum-kijelzős, 6602-es szerkezetet egy palládiummal bevont sárgaréz (vagy bronz) házba ültették, erre utal többek között a hátlapon megjelenő "PDP" (PallaDium Plated) felirat, valamint az, hogy a korona környékén a rendszeres húzástól egy kicsit lekopott az ezüst színű bevonat (a képeken ez sokkal szembetűnőbb, mint a valóságban). A domború plexi csak hab a tortán:
Annak idején, amikor még nem nagyon voltak karórák, legalábbis csak a tehetősebbeknek adatott meg, hogy vásároljanak egyet, nagyon sok zsebórát ültettek át erre a célra készített nagydarab karóratokokba. Ezek a "karórák" hatalmasak voltak a mai órákhoz képest, de mégiscsak a karon lehetett őket hordani.
Ez az óra viszont kiváló alany lehetett erre a célra, jól látszik, hogy két kis fül felforrasztásával tökéletes méretű és kinézető karórát lehet belőle készíteni:
 |  |
Nem bántam meg, hogy megvettem. Talán soha nem fogom hordani, de mindig öröm lesz ránézni.
Gyártási idő: 1964. április
2 megjegyzés:
A frakkóra főleg méret és minőségjelző.A zsebórák korában kétféle embernek volt órája, akinek tellett rá, és akinek a munkájához volt szüksége időmérőre. Az utóbbira példa a jelentős mennyiségben megmaradt vasutas óraállomány. A hatalmas többnyire Omega márkájú órák jól kiszolgálták gazdájukat, és nem tudtak elveszni sem, mivel a kistányérnyi méret ezt nem tette lehetővé. Egy tanárnak, mérnöknek, de egy rendőrnek is akár normál méretű (közepes) zsebóra dukált. Egy estélyen viszont a frakk piciny órazsebébe csak egy kisméretű vékony órát lehetett rejteni. Az csak természetes, hogy a vékony drága , felső kategóriás szerkezeteket elegáns, többnyire nemesfém tokba tették a gyártók.
Nagyon köszönöm a kimerítő választ!
Volt egy sejtésem a lényegről, de nem akartam butaságokat leírni.
Üdv,
SEIKOtomi
Megjegyzés küldése