előbb-utóbb...

Itt vagyok.
Élek még.
Csak egy kis malőr jött közbe.
Bizonyos vírusok úgy gondolták, hogy nem látogatom elég sűrűn a mellékhelyiséget, ezért eldobtam 5 kilót 3 nap alatt.
De nem is ez a lényeg...hamarosan új bejegyzés várható!
Addig is egy jó hír:
Soha nem látott közelségbe került a blog jobb felső sarkában lévő óra ->
Pár nap és kiderül, hogy sikerül-e rátennem a kezem egy szép példányra :)
Addig is kitartás!

SWATCH Access - Belépés Engedélyezve!

2 éves korom óta járok sízni (és nem síelni, de ez a blog nem erről szól).
A síbérletek azóta folyamatos változáson mentek keresztül.
Hajdanán, Chopok északon a bérlet egy nagydarab matrica volt, amit kettéhajtva össze kellett ragasztani úgy, hogy az előzőleg a kabátunk cipzárján átdugott fémhurok a kettő közé kerüljön (Ezt a bérletet lyukasztóval kezelték).
Azután ott voltak a gumikötélre akasztott különféle hajlékony műanyag bérletek, amiket beszippantott a kezelőautomata és kiadáskor visszacsúzlizta a kabátunkra (tehetősebbek visszacsévélős bérlettartót használtak - az is visszacsapott).
Azután következtek a kemény műanyaglapra nyomtatott rádiójelekkel kommunikáló bérletek, amiket csak oda kellett tartani a leolvasóhoz és máris átengedett a rendszer. Persze nekünk akkor még nem volt olyan síkabátunk, aminek a karján külön erre a célra rendszeresített zsebbe lehetett elrejteni a bérletet és csak elegánsan a karunkat odatartva léphettünk volna át a kapun...nekünk közelebbi, intimebb kapcsolatba kellett kerülnünk az automatával, mert csak a zsebünkbe tudtuk bepakolni a bérletet.

Most már elég profi síkabátom van...épp ezért nem tudom, hogy miért gondolta a gyártó, hogy nem kell a karjára ilyen bérlettartó zseb. De mindenre létezik megoldás és most be is fogom mutatni.

A megoldás: SWATCH Access (lehetne Snowpass is, a kettő között annyi a különbség, hogy az utóbbi kizárólag a síbérletet tudja helyettesíteni).

Az Access tulajdonképpen egy beléptetőkártyát tud helyettesíteni (egyszerre négyet is, de ez most nem lényeges) és ez a funkció teljesen független az órától, tehát ha lemerül az órában lévő elem, akkor is működik tovább (a beléptetőkártyákban sincs elem ugye...).
Nemcsak sípályákon működik, hanem például rendezvényeken, múzeumokban tudunk vele különböző helyekre bejutni, egyszóval nem kell bajlódnunk a különböző belépőkkel, ha a helyszínek megfelelően felszereltek, akkor az óránkat tudjuk használni a jegyek helyett és nem kell aggódnunk, hogy elhagyjuk azokat.

Ha használni szeretnénk, odamegyünk a bérletpénztárhoz és - feltéve, hogy az adott síkörzet Access/Snowpass kompatibilis - átnyújtjuk az órát a kedves néninek (még soha nem találkoztam férfi pénztárossal...vagy csak nem hagytak bennem mély nyomot).
A néni csúnyán néz, majd szerencsés esetben rárakja az órát egy szerkezetre és pár másodperc múlva visszaadja...ha közben rendeztük az anyagiakat.
Ezután csak fel kell csatolni a csuklónkra és minden sífelvonó előtti kapu kitárul előttünk, ha a csuklónkat közelítjük a leolvasó felé.

Röviden ennyit a technológiáról, következzen maga az óra!

Azt tudni kell, hogy a síkabátom narancssárga...nem az a rikító fajta, hanem szép, kellemes, visszafogott árnyalat...pont mint az óra.
A Vaterán láttam meg még évekkel ezelőtt és egyből tudtam, hogy kell. Tökéletes szín, igaz nem Snowpass, de a szín fontosabb volt, mint az óra neve.
Vadi új, dobozában, minden papírjával, lemerült elemmel, 3 ezer körül volt az ára...tökéletes! Megvettem.
Az, hogy szép-e, nagyon relatív dolog. Mindenki döntse el maga, én csak a tényeket fogom leírni.

Az óra teljes egészében műanyag illetve szintetikus gumi. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen a korona, az elemfedél és a szíj stiftjei fémből készültek, de ha ezt nem említettem volna, elhittétek volna nekem.
A tok viszonylag kicsi, a számlap egyszerű és áttetsző, látni engedi a nem túl izgalmas szerkezet egyes részeit. A lünetta forgatható, nem tudom, hogy fontos-e ez a funkció egy nem búvárkodásra tervezett óránál, de mindenesetre tetszetős.

200 méterig vízálló, de ennek a tizedét sem hiszem el...nincs csavaros korona, ellenben van vékony plexi és egy gyengén záró elemtartó fedél.

A szíját egy szóval tudnám jellemezni: pocsék.
A kemény gumi nem simul rá a csuklóra, meg akarja tartani az egyenes alaphelyzetét, a csat túl van bonyolítva és a tüske nehezen megy bele a lyukakba.

SWATCH órákhoz híven hangosan ketyeg, szinte csattog a tökéletesen pontos svájci kvarcszerkezet.

Szóval évente maximum egyszer hordom, ha a síterep is úgy akarja, ettől függetlenül a gyűjteményemben a helye!

Előtte-utána

Új jövevény. SEIKO 7T42-6A5A (zavarba is hozott, simán 7T32-esnek néztem és nem is tudtam, hogy létezik 7T42-es...)

Arra gondoltam, hogy végre bemutatom, hogy milyen lesz egy viszonylag rossz állapotú óra egy alapos tisztítás után. Természetesen a tisztítás lépéseit nem dokumentáltam...

A vaterás kép láttán elbizonytalanodtam, nem igazán volt rajta szép...sőt! Aztán megérkezett és élőben gyönyörű volt, annak ellenére, hogy vastag retek borította és a lünettát meg sem lehetett mozdítani. Ennél a résznél fel is merült bennem, hogy esetleg nincs-e odaragasztva :) Nem volt, de kínszenvedés volt leszedni.
Ennyire koszos órát ritkán láttam, teljesen össze voltak gyógyulva az alkatrészei (a belseje szerencsére gyönyörű állapotban van), de az alapos mosás és összerakás után végre előttem állt az az óra, amit megláttam a vaterás kép mögött.

Előtte

Utána

Minden ellenem dolgozik, mert így éjszaka képtelen voltam jó fotót csinálni az óráról, már-már jobb az eredeti, de ha egy kicsit több energiám lenne és összeszedném magam, biztos tudnék róla olyan képeket csinálni, hogy öröm legyen ránézni...apropó, sikerült nagyon lealkudnom :)
Egyelőre elég is ennyi, majd egy későbbi időpontban bemutatom részletesen.

Holnap SWATCH ACCESS!!!

Már nincs sok hátra...

...és visszarázódom a régi kerékvágásba.
Többszörös notebookcsere miatti többszörös rendszertelepítések és adatvisszaállítások miatt késik az új bejegyzés, de holnap este mindenképpen sort kerítek rá!
Addig is lehet újraolvasni a régieket ;)

UPDATE:

Sajnos ma sem lesz időm...de ami késik, az múlik.