SEIKO 6602-9010 - A frakkóra

Nem vagyok egy nagy zsebóra gyűjtő. Az első zsebórámat 1997-ben kaptam keresztapámtól a ballagásomra, a másodikat egy direkt-marketinges cégtől rendeltem és a mai napig nem küldték a számlát (gyönyörű értékes EZÜSTÖZÖTT zsebóra, bla-bla-bla.....persze műanyag :) ).
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam én korábban az internet bugyraiban pár Seiko zsebórát, de egyik sem fogott meg, túl régiek voltak (még abból az érából, amikor a Seiko a japán vasútnak gyártott időmérőket).
Amikor ez a darab felbukkant a Vaterán, reflexből megnéztem, mert miért is ne?

Egyből kattant bennem valami....ez elképesztően jól néz ki! Csontfehér számlap, rakott indexek, geometrikus, szabályos, art deco-s forma, egyszóval megtetszett, nagyon.
1 Ft-ról, minimálár nélkül.
A megnevezés szerint "frakkóra".

Ha valaki tudja, hogy mi a különbség a frakkóra és a zsebóra között, az megírhatná nekem egy hozzászólásban.

Visszatérve az aukcióra.
Szerencsére csak egy hétig tartott, de így is egy örökkévalóságnak tűnt. Eljött a licit vége, és jó szokásomhoz híven sikerült is eléggé olcsón hozzájutnom.
Nem sokkal később elutaltam a vételárat és a postaköltséget, majd vártam.
Pár nap múlva kinyitottam a pufi-borítékot és megdöbbentem.
Ez az óra pici. Egy kis ékszer. Egyszerűen gyönyörű.

Az eddigi zsebóráim ehhez képest hatalmasak voltak, ez mindösszesen 40mm-es átmérővel bír.
A leírásban az szerepelt, hogy "pontosság, járástartalék, megbízhatóság nem vizsgált", az ilyenektől tartani szoktam, mert nem véletlenül írják oda. Ebben az esetben viszont nem ért semmilyen kellemetlen meglepetés, az óra felhúzás után elindult és tökéletesen járt, 24 óra alatt egy percen belül volt a pontossága....nem rossz. Az egyetlen jel, ami arra utal, hogy nem ártana egy kis tisztítás, hogy a besűrűsödött olaj miatt csak egy enyhe rázásra (a billegő tengely körül hirtelen kb. 45 fokot elforgatom) indul be az óra, de aztán teljesen biztosan üzemel.


Ami egyből feltűnhet, hogy nincs füle, a láncot egy, a tokba fúrt lyukon lehet keresztülfűzni, kimondottan passzol az óra hangulatához.

A 17 köves, kézi húzós, dátum-kijelzős, 6602-es szerkezetet egy palládiummal bevont sárgaréz (vagy bronz) házba ültették, erre utal többek között a hátlapon megjelenő "PDP" (PallaDium Plated) felirat, valamint az, hogy a korona környékén a rendszeres húzástól egy kicsit lekopott az ezüst színű bevonat (a képeken ez sokkal szembetűnőbb, mint a valóságban). A domború plexi csak hab a tortán:

Annak idején, amikor még nem nagyon voltak karórák, legalábbis csak a tehetősebbeknek adatott meg, hogy vásároljanak egyet, nagyon sok zsebórát ültettek át erre a célra készített nagydarab karóratokokba. Ezek a "karórák" hatalmasak voltak a mai órákhoz képest, de mégiscsak a karon lehetett őket hordani.

Ez az óra viszont kiváló alany lehetett erre a célra, jól látszik, hogy két kis fül felforrasztásával tökéletes méretű és kinézető karórát lehet belőle készíteni:

(http://dabudabi.blogspot.com)

Nem bántam meg, hogy megvettem. Talán soha nem fogom hordani, de mindig öröm lesz ránézni.

Gyártási idő: 1964. április

7S26-02F0 - Ajándékba kaptam

Ez az óra azért áll közel hozzám, mert édesapámtól kaptam (ez pedig azért különleges, mert egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány órát kaptam ajándékba, köszönhetően annak, hogy senki nem mer nekem órát venni). Karácsonyra hozta (nem most) a Jézuska, legalábbis mostanában (ismét) így mondjuk a gyerkőcök miatt. Én is szeretnék újra gyerek lenni, annyira imádtam, hogy talán még fel sem nőttem, de ez most mind mellékes.


Nézzük meg közelebbről ezt a nem túl régi (2007. áprilisi) kis Seikot.
Ha csak úgy rápillantok a képekre, nem fog meg, nem vagyok oda az integrált szíjakért, a fényes felületekért.
De kézbe/kézre véve teljesen más képet mutat az óra. A tok íve tökéletesen folytatódik a szíjban, a kettő külön-külön bután nézne ki, de így egyben nagyon jól mutatnak.


A fényes felületeket közelebbről nézve már  láthatjuk, hogy nagyon finom szatén polírozást kapott, így a karcok sem látszanak meg rajta olyan hamar.
A korabeli kommersz "5"-ösökre jellemzően hardlex-üveg hátlapot kapott, így megcsodálhatjuk a Seiko egyik legolcsóbb igáslovát a 7S26b szerkezetet.


Sokat vitatkoztunk róla a PH! ide vágó fórumán, hogy milyen is ez a szerkezet, ugyanis a költségcsökkentés oltárán feláldoztak pár alkatrészt és így a nap/dátumváltásért felelős fogaskerekek műanyagból készültek...de ha valaki helyesen bánik a néha szükségszerű után-állítással, szerintem nem sok probléma merülhet fel vele.
Nem ez a legpontosabb Seiko szerkezet, de strapabíró, ha nem ilyen áron adnák, akkor nem terjedhettek volna el széles körben a megbízható automata órák (szerintem).
Tehát a szokásos nap-dátum kijelzés 3 óránál, korona kb. 3:50-nél, szépen sikló piros másodpercmutató, és ami még a kicsit sportos hatást fokozza, a szépen textúrált fekete, karbon-szerű vagy szőttes számlap.


Ezt most sikerült érdekesen megfogalmaznom, szóval arra a fémrácsra hasonlít, amit a sportautók levegőbeömlői elé szoktak szerelni, hogy a nagyobb bogarakat kint tartsa.
A mutatók és a rakott indexek végeinél elhelyezett pöttyök szépen lumineszkálnak a sötétben.
Egyszóval szerethető kis óra, akár még alkalmi ruházathoz is hordható, nem kelt feltűnést.

Ismét vészesen fogynak a bemutatásra váró óráim. És ennek a trendnek most semmi nem kedvez.
Például nemrég kihagytam egy olyan párezres alkatrésznek a megvételét, amit már közel 5 éve keresek, most már persze megbántam. Ha megvettem volna, most jelentkezhetnék egy olyan bejegyzéssel, ami egy óra felújításán, szívátültetésén vezet végig.....majd legközelebb.