Jó régen nem jelentkeztem, nem mintha hiányolt volna bárki is (na jó, egy valaki).
Azért nem hallottatok felőlem, mert munkahelyet váltottam és egy ideig mindkét helyen dolgoztam egyszerre. A változás annyiban hat negatívan a blog folyamatos frissítésére, hogy itt munkaidőben valóban dolgozni kell, tehát nem lesz időm fényképezni, írogatni.
Viszont talán egy kicsit fel tudom fejleszteni ismét a gyűjteményt, így lesz miről írnom.
A következő bejegyzés közkívánatra (ismét csak egy emberről van szó) óradobozokról fog szólni, szerintem érdekes lesz, amint tudok egy kis időt szakítani rá, elkészítem.
Addig is kitartás!
2012. május 17., csütörtök
2012. február 29., szerda
H557-5150 - A hibrid pénznyelő
Ez az óra is abból a szériából származik, amikor a hullámvölgyben voltam (lásd: itt ), és mivel azóta nem került hozzám újabb óra, ezért nem tudhatom, hogy sikerült-e már kikecmeregnem belőle.
Elmesélem a legelejéről. Az egyik korábbi "ügyfelem", aki vett tőlem egy SKX007-est, az átvételkor mutatott egy nem túl régi DOXA búvárórát (quartz professional 600).
Abban a pillanatban nem nagyon érdekelt a dolog, nem volt szerelem első látásra, az ára is eléggé húzós volt. Aztán napról-napra, hétről-hétre egyre jobban foglalkoztatott az óra. Elkezdtem kutakodni és kiderült, hogy olyannyira ritka, hogy szinte nincs is róla információ. Sokat kacérkodtam a gondolattal, hogy megveszem, de aztán máshogy alakult.
Felkerült a Vaterára egy búváróra.
Attól eltekintve, hogy nem DOXA, hanem "Champion" volt ráírva és a sportcég logója díszítette a másodperc mutatóját, teljesen ugyanaz volt. Kiderítettem, hogy a két óra valóban ugyanaz, csak más a márkajelzés (azért ez sok mindent elárul az Aubry vezetése alatt és után készült "mai" Doxákról - de erről nem ebben a blogban fogtok olvasni).
1 Ft. minimálár nélkül "Quartz sportóra" megnevezés - kell ennél több? (ezzel a névvel senkinek sem keltheti fel az érdeklődését :) ).
Számításaim nagyjából bejöttek, én lettem a nyertes.
Azt azért elmondom még, hogy nem hiszem, hogy a Doxa értékének a töredékét is megéri az óra, de ez most egy tisztán érzelmi alapú döntés volt, nem a befektetés volt a cél.
Vaterás értesítő jött, levél az eladónak ment - kérem a számlaszámot, utalok, postázzon.
Nagy nehezen jött a válasz, hogy sajnos már nincs meg az óra.
Mondom - nagyszerű, de hogy lehet ez?
A lánya odaadta másnak.
Mondom - ez nem létezik, vegye vissza, a Vatera mindenek felett :)
Nem lehet, sajnálja.
Mondtam neki, hogy sejtettem, rossz érzésem volt már az elejétől kezdve.
Ezt sajnálja és elfogadnék-e egy Seikot ugyanezen az áron, mert látja, hogy szeretem a Seikokat, csatolt is képeket.
Mondtam, hogy nem ez volt most a célom, de legyen, a képeken eléggé ramaty az óra, de ha működik, akkor végül is miért ne?
Na ezt nem kellett volna.
Akkor először futottam bele abba, hogy merül az elem, hamarosan cserélni kell. Azóta már tudom, hogy ez mivel járhat :)
Megérkezett az óra, ugyanolyan ütött-kopott volt, mint a képeken.
Az elem másnapra valóban lemerült teljesen. kicseréltem, de így se bírta 1 napnál tovább.
Itt valami baj van.....bevittem az órásomhoz, levette a hátlapot és egyből kiszúrta azt, amit én nem, hogy a tekercsen két korábbi javításból származó hatalmas forrasztás látható.
Hagyjam ott, majd körbetelefonál a szakmában, hogy van-e valakinek alkatrésze hozzá.
Vele párhuzamosan én is elkezdtem keresni a neten, de működőképes szerkezettel szerelt óra csak horror-áron volt, nekem annyit nem ért az egész.
Majdnem 2 hónappal később felhívott, hogy mehetek érte, elkészült.
Nem olcsó mulatság, így már abszolút nem érte meg, de lenyeltem a békát, így jártam, az óra legalább működik.
Pár héttel később leszedtem a hátlapot és láttam, hogy a tekercset nem cserélte ki, ez látszik a fotókon is, de már nem volt kedvem feszegetni a dolgot, az óra azóta is tökéletesen működik.
De nem ez az egyetlen hibája. Az egész arra a Focus-ra emlékeztet, ami épp a fiam születésekor hagyott cserben (kórház, gyerek és asszony beszáll a kocsiba, indítózás, semmi, taxi, vontatás).
Az analóg és a digitális rész között a műanyag el van törve. Ki tudja azt eltörni?? A korona menetes, de csak épphogy, ráadásul ezért kicsit ferdén is rögzül a helyére. Minden alkatrésze agyon van polírozva, így az óra eredeti vonalai alig felismerhetőek. A szíj nem megfelelően lett sok helyen megbontva és visszahajlítgatva, ezt valamennyire sikerült orvosolnom. Az áthajlózáron is jól látszik, hogy mennyire "alaposan" sikerült polírozni, csaknem teljesen eltűnt a SEIKO SQ felirat.
Azért magáról a típusról is ejtenék pár szót.
Analóg-digitális (hibrid, erre utal a H is a szerkezetszámban - H557), 1982-ben kezdték el gyártani, az enyém 1984 februárjából származik. A korabeli James Bond filmekben feltűnő Seikok sorába illik, ráadásul ez a ritkábbik, "sports 100" verzió, menetes koronával, de még pattintós hátlappal, lumineszkáló indexekkel és mutatókkal.
Az analóg rész egyértelmű, a digitális már érdekesebb.
Van sima időkijelzés, második idő, ébresztés, stopper, dátum, óránkénti jelzés, világítás.
Ami említésre méltó, az a digitális rész kezelése.
A beállításban ugyanis részt vesz a korona is.
Az órát, az ébresztéseket a korona tekergetésével lehet állítani, ami persze néha nehézkes és lassú, de mindenképpen érdekes.
Bizonyos funkciók (ébresztés aktiválása, 12/24 órás kijelzés váltása) a korona kihúzásával, majd egy másodpercen belüli visszanyomásával kapcsolhatóak.
Úgy vettem észre, hogy az analóg és a digitális rész szinkronban van, nem úgy, mint néhány Citizennél. Tehát vagy valamilyen elektronikus/mechanikus megoldással vannak szinkronizálva, vagy eszméletlenül össze vannak hangolva, habár ez szinte elképzelhetetlen.
Van még egy nagy problémám ezekkel a digitális/hibrid órákkal, mégpedig a súlyuk.
Annak idején biztosan azt gondolták - sőt, biztosan még ma is sok embernek szempont - hogy az óra legyen könnyű. Gondolom így tudták jól demonstrálni a miniatürizálás terén elért eredményeket, én azonban szeretem, ha egy órának súlya van és érzem a csuklómon, ezért is nem vettem még titán órát.
A végszó az, hogy szívesen megválnék az órától, de nincs képem ilyen állapotban bárkinek is eladni, annak ellenére, hogy tökéletesen és megbízhatóan működik, ráadásul most már csak veszteséggel tudnék túladni rajta, úgyhogy marad...
Elmesélem a legelejéről. Az egyik korábbi "ügyfelem", aki vett tőlem egy SKX007-est, az átvételkor mutatott egy nem túl régi DOXA búvárórát (quartz professional 600).
Abban a pillanatban nem nagyon érdekelt a dolog, nem volt szerelem első látásra, az ára is eléggé húzós volt. Aztán napról-napra, hétről-hétre egyre jobban foglalkoztatott az óra. Elkezdtem kutakodni és kiderült, hogy olyannyira ritka, hogy szinte nincs is róla információ. Sokat kacérkodtam a gondolattal, hogy megveszem, de aztán máshogy alakult.
Felkerült a Vaterára egy búváróra.
 |  |
Attól eltekintve, hogy nem DOXA, hanem "Champion" volt ráírva és a sportcég logója díszítette a másodperc mutatóját, teljesen ugyanaz volt. Kiderítettem, hogy a két óra valóban ugyanaz, csak más a márkajelzés (azért ez sok mindent elárul az Aubry vezetése alatt és után készült "mai" Doxákról - de erről nem ebben a blogban fogtok olvasni).
1 Ft. minimálár nélkül "Quartz sportóra" megnevezés - kell ennél több? (ezzel a névvel senkinek sem keltheti fel az érdeklődését :) ).
Számításaim nagyjából bejöttek, én lettem a nyertes.
Azt azért elmondom még, hogy nem hiszem, hogy a Doxa értékének a töredékét is megéri az óra, de ez most egy tisztán érzelmi alapú döntés volt, nem a befektetés volt a cél.
Vaterás értesítő jött, levél az eladónak ment - kérem a számlaszámot, utalok, postázzon.
Nagy nehezen jött a válasz, hogy sajnos már nincs meg az óra.
Mondom - nagyszerű, de hogy lehet ez?
A lánya odaadta másnak.
Mondom - ez nem létezik, vegye vissza, a Vatera mindenek felett :)
Nem lehet, sajnálja.
Mondtam neki, hogy sejtettem, rossz érzésem volt már az elejétől kezdve.
Ezt sajnálja és elfogadnék-e egy Seikot ugyanezen az áron, mert látja, hogy szeretem a Seikokat, csatolt is képeket.
 |  |  |
Mondtam, hogy nem ez volt most a célom, de legyen, a képeken eléggé ramaty az óra, de ha működik, akkor végül is miért ne?
Na ezt nem kellett volna.
Akkor először futottam bele abba, hogy merül az elem, hamarosan cserélni kell. Azóta már tudom, hogy ez mivel járhat :)
Megérkezett az óra, ugyanolyan ütött-kopott volt, mint a képeken.
Az elem másnapra valóban lemerült teljesen. kicseréltem, de így se bírta 1 napnál tovább.
Itt valami baj van.....bevittem az órásomhoz, levette a hátlapot és egyből kiszúrta azt, amit én nem, hogy a tekercsen két korábbi javításból származó hatalmas forrasztás látható.
Hagyjam ott, majd körbetelefonál a szakmában, hogy van-e valakinek alkatrésze hozzá.
Vele párhuzamosan én is elkezdtem keresni a neten, de működőképes szerkezettel szerelt óra csak horror-áron volt, nekem annyit nem ért az egész.
Majdnem 2 hónappal később felhívott, hogy mehetek érte, elkészült.
Nem olcsó mulatság, így már abszolút nem érte meg, de lenyeltem a békát, így jártam, az óra legalább működik.
Pár héttel később leszedtem a hátlapot és láttam, hogy a tekercset nem cserélte ki, ez látszik a fotókon is, de már nem volt kedvem feszegetni a dolgot, az óra azóta is tökéletesen működik.
De nem ez az egyetlen hibája. Az egész arra a Focus-ra emlékeztet, ami épp a fiam születésekor hagyott cserben (kórház, gyerek és asszony beszáll a kocsiba, indítózás, semmi, taxi, vontatás).
Az analóg és a digitális rész között a műanyag el van törve. Ki tudja azt eltörni?? A korona menetes, de csak épphogy, ráadásul ezért kicsit ferdén is rögzül a helyére. Minden alkatrésze agyon van polírozva, így az óra eredeti vonalai alig felismerhetőek. A szíj nem megfelelően lett sok helyen megbontva és visszahajlítgatva, ezt valamennyire sikerült orvosolnom. Az áthajlózáron is jól látszik, hogy mennyire "alaposan" sikerült polírozni, csaknem teljesen eltűnt a SEIKO SQ felirat.
 |  |
Azért magáról a típusról is ejtenék pár szót.
Analóg-digitális (hibrid, erre utal a H is a szerkezetszámban - H557), 1982-ben kezdték el gyártani, az enyém 1984 februárjából származik. A korabeli James Bond filmekben feltűnő Seikok sorába illik, ráadásul ez a ritkábbik, "sports 100" verzió, menetes koronával, de még pattintós hátlappal, lumineszkáló indexekkel és mutatókkal.
Az analóg rész egyértelmű, a digitális már érdekesebb.
Van sima időkijelzés, második idő, ébresztés, stopper, dátum, óránkénti jelzés, világítás.
Ami említésre méltó, az a digitális rész kezelése.
A beállításban ugyanis részt vesz a korona is.
Az órát, az ébresztéseket a korona tekergetésével lehet állítani, ami persze néha nehézkes és lassú, de mindenképpen érdekes.
Bizonyos funkciók (ébresztés aktiválása, 12/24 órás kijelzés váltása) a korona kihúzásával, majd egy másodpercen belüli visszanyomásával kapcsolhatóak.
Úgy vettem észre, hogy az analóg és a digitális rész szinkronban van, nem úgy, mint néhány Citizennél. Tehát vagy valamilyen elektronikus/mechanikus megoldással vannak szinkronizálva, vagy eszméletlenül össze vannak hangolva, habár ez szinte elképzelhetetlen.
Van még egy nagy problémám ezekkel a digitális/hibrid órákkal, mégpedig a súlyuk.
Annak idején biztosan azt gondolták - sőt, biztosan még ma is sok embernek szempont - hogy az óra legyen könnyű. Gondolom így tudták jól demonstrálni a miniatürizálás terén elért eredményeket, én azonban szeretem, ha egy órának súlya van és érzem a csuklómon, ezért is nem vettem még titán órát.
A végszó az, hogy szívesen megválnék az órától, de nincs képem ilyen állapotban bárkinek is eladni, annak ellenére, hogy tökéletesen és megbízhatóan működik, ráadásul most már csak veszteséggel tudnék túladni rajta, úgyhogy marad...
2012. január 28., szombat
SEIKO 6602-9010 - A frakkóra
Nem vagyok egy nagy zsebóra gyűjtő. Az első zsebórámat 1997-ben kaptam keresztapámtól a ballagásomra, a másodikat egy direkt-marketinges cégtől rendeltem és a mai napig nem küldték a számlát (gyönyörű értékes EZÜSTÖZÖTT zsebóra, bla-bla-bla.....persze műanyag :) ).
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam én korábban az internet bugyraiban pár Seiko zsebórát, de egyik sem fogott meg, túl régiek voltak (még abból az érából, amikor a Seiko a japán vasútnak gyártott időmérőket).
Amikor ez a darab felbukkant a Vaterán, reflexből megnéztem, mert miért is ne?
Egyből kattant bennem valami....ez elképesztően jól néz ki! Csontfehér számlap, rakott indexek, geometrikus, szabályos, art deco-s forma, egyszóval megtetszett, nagyon.
1 Ft-ról, minimálár nélkül.
A megnevezés szerint "frakkóra".
Ha valaki tudja, hogy mi a különbség a frakkóra és a zsebóra között, az megírhatná nekem egy hozzászólásban.
Visszatérve az aukcióra.
Szerencsére csak egy hétig tartott, de így is egy örökkévalóságnak tűnt. Eljött a licit vége, és jó szokásomhoz híven sikerült is eléggé olcsón hozzájutnom.
Nem sokkal később elutaltam a vételárat és a postaköltséget, majd vártam.
Pár nap múlva kinyitottam a pufi-borítékot és megdöbbentem.
Ez az óra pici. Egy kis ékszer. Egyszerűen gyönyörű.
Az eddigi zsebóráim ehhez képest hatalmasak voltak, ez mindösszesen 40mm-es átmérővel bír.
A leírásban az szerepelt, hogy "pontosság, járástartalék, megbízhatóság nem vizsgált", az ilyenektől tartani szoktam, mert nem véletlenül írják oda. Ebben az esetben viszont nem ért semmilyen kellemetlen meglepetés, az óra felhúzás után elindult és tökéletesen járt, 24 óra alatt egy percen belül volt a pontossága....nem rossz. Az egyetlen jel, ami arra utal, hogy nem ártana egy kis tisztítás, hogy a besűrűsödött olaj miatt csak egy enyhe rázásra (a billegő tengely körül hirtelen kb. 45 fokot elforgatom) indul be az óra, de aztán teljesen biztosan üzemel.
Ami egyből feltűnhet, hogy nincs füle, a láncot egy, a tokba fúrt lyukon lehet keresztülfűzni, kimondottan passzol az óra hangulatához.
A 17 köves, kézi húzós, dátum-kijelzős, 6602-es szerkezetet egy palládiummal bevont sárgaréz (vagy bronz) házba ültették, erre utal többek között a hátlapon megjelenő "PDP" (PallaDium Plated) felirat, valamint az, hogy a korona környékén a rendszeres húzástól egy kicsit lekopott az ezüst színű bevonat (a képeken ez sokkal szembetűnőbb, mint a valóságban). A domború plexi csak hab a tortán:
Annak idején, amikor még nem nagyon voltak karórák, legalábbis csak a tehetősebbeknek adatott meg, hogy vásároljanak egyet, nagyon sok zsebórát ültettek át erre a célra készített nagydarab karóratokokba. Ezek a "karórák" hatalmasak voltak a mai órákhoz képest, de mégiscsak a karon lehetett őket hordani.
Ez az óra viszont kiváló alany lehetett erre a célra, jól látszik, hogy két kis fül felforrasztásával tökéletes méretű és kinézető karórát lehet belőle készíteni:
(http://dabudabi.blogspot.com)
Nem bántam meg, hogy megvettem. Talán soha nem fogom hordani, de mindig öröm lesz ránézni.
Gyártási idő: 1964. április
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy láttam én korábban az internet bugyraiban pár Seiko zsebórát, de egyik sem fogott meg, túl régiek voltak (még abból az érából, amikor a Seiko a japán vasútnak gyártott időmérőket).
Amikor ez a darab felbukkant a Vaterán, reflexből megnéztem, mert miért is ne?
Egyből kattant bennem valami....ez elképesztően jól néz ki! Csontfehér számlap, rakott indexek, geometrikus, szabályos, art deco-s forma, egyszóval megtetszett, nagyon.
1 Ft-ról, minimálár nélkül.
A megnevezés szerint "frakkóra".
Ha valaki tudja, hogy mi a különbség a frakkóra és a zsebóra között, az megírhatná nekem egy hozzászólásban.
Visszatérve az aukcióra.
Szerencsére csak egy hétig tartott, de így is egy örökkévalóságnak tűnt. Eljött a licit vége, és jó szokásomhoz híven sikerült is eléggé olcsón hozzájutnom.
Nem sokkal később elutaltam a vételárat és a postaköltséget, majd vártam.
Pár nap múlva kinyitottam a pufi-borítékot és megdöbbentem.
Ez az óra pici. Egy kis ékszer. Egyszerűen gyönyörű.
Az eddigi zsebóráim ehhez képest hatalmasak voltak, ez mindösszesen 40mm-es átmérővel bír.
A leírásban az szerepelt, hogy "pontosság, járástartalék, megbízhatóság nem vizsgált", az ilyenektől tartani szoktam, mert nem véletlenül írják oda. Ebben az esetben viszont nem ért semmilyen kellemetlen meglepetés, az óra felhúzás után elindult és tökéletesen járt, 24 óra alatt egy percen belül volt a pontossága....nem rossz. Az egyetlen jel, ami arra utal, hogy nem ártana egy kis tisztítás, hogy a besűrűsödött olaj miatt csak egy enyhe rázásra (a billegő tengely körül hirtelen kb. 45 fokot elforgatom) indul be az óra, de aztán teljesen biztosan üzemel.
 |  |
Ami egyből feltűnhet, hogy nincs füle, a láncot egy, a tokba fúrt lyukon lehet keresztülfűzni, kimondottan passzol az óra hangulatához.
A 17 köves, kézi húzós, dátum-kijelzős, 6602-es szerkezetet egy palládiummal bevont sárgaréz (vagy bronz) házba ültették, erre utal többek között a hátlapon megjelenő "PDP" (PallaDium Plated) felirat, valamint az, hogy a korona környékén a rendszeres húzástól egy kicsit lekopott az ezüst színű bevonat (a képeken ez sokkal szembetűnőbb, mint a valóságban). A domború plexi csak hab a tortán:
Annak idején, amikor még nem nagyon voltak karórák, legalábbis csak a tehetősebbeknek adatott meg, hogy vásároljanak egyet, nagyon sok zsebórát ültettek át erre a célra készített nagydarab karóratokokba. Ezek a "karórák" hatalmasak voltak a mai órákhoz képest, de mégiscsak a karon lehetett őket hordani.
Ez az óra viszont kiváló alany lehetett erre a célra, jól látszik, hogy két kis fül felforrasztásával tökéletes méretű és kinézető karórát lehet belőle készíteni:
 |  |
Nem bántam meg, hogy megvettem. Talán soha nem fogom hordani, de mindig öröm lesz ránézni.
Gyártási idő: 1964. április
2012. január 7., szombat
7S26-02F0 - Ajándékba kaptam
Ez az óra azért áll közel hozzám, mert édesapámtól kaptam (ez pedig azért különleges, mert egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány órát kaptam ajándékba, köszönhetően annak, hogy senki nem mer nekem órát venni). Karácsonyra hozta (nem most) a Jézuska, legalábbis mostanában (ismét) így mondjuk a gyerkőcök miatt. Én is szeretnék újra gyerek lenni, annyira imádtam, hogy talán még fel sem nőttem, de ez most mind mellékes.
Nézzük meg közelebbről ezt a nem túl régi (2007. áprilisi) kis Seikot.
Ha csak úgy rápillantok a képekre, nem fog meg, nem vagyok oda az integrált szíjakért, a fényes felületekért.
De kézbe/kézre véve teljesen más képet mutat az óra. A tok íve tökéletesen folytatódik a szíjban, a kettő külön-külön bután nézne ki, de így egyben nagyon jól mutatnak.
A fényes felületeket közelebbről nézve már láthatjuk, hogy nagyon finom szatén polírozást kapott, így a karcok sem látszanak meg rajta olyan hamar.
A korabeli kommersz "5"-ösökre jellemzően hardlex-üveg hátlapot kapott, így megcsodálhatjuk a Seiko egyik legolcsóbb igáslovát a 7S26b szerkezetet.
Sokat vitatkoztunk róla a PH! ide vágó fórumán, hogy milyen is ez a szerkezet, ugyanis a költségcsökkentés oltárán feláldoztak pár alkatrészt és így a nap/dátumváltásért felelős fogaskerekek műanyagból készültek...de ha valaki helyesen bánik a néha szükségszerű után-állítással, szerintem nem sok probléma merülhet fel vele.
Nem ez a legpontosabb Seiko szerkezet, de strapabíró, ha nem ilyen áron adnák, akkor nem terjedhettek volna el széles körben a megbízható automata órák (szerintem).
Tehát a szokásos nap-dátum kijelzés 3 óránál, korona kb. 3:50-nél, szépen sikló piros másodpercmutató, és ami még a kicsit sportos hatást fokozza, a szépen textúrált fekete, karbon-szerű vagy szőttes számlap.
Ezt most sikerült érdekesen megfogalmaznom, szóval arra a fémrácsra hasonlít, amit a sportautók levegőbeömlői elé szoktak szerelni, hogy a nagyobb bogarakat kint tartsa.
A mutatók és a rakott indexek végeinél elhelyezett pöttyök szépen lumineszkálnak a sötétben.
Egyszóval szerethető kis óra, akár még alkalmi ruházathoz is hordható, nem kelt feltűnést.
Ismét vészesen fogynak a bemutatásra váró óráim. És ennek a trendnek most semmi nem kedvez.
Például nemrég kihagytam egy olyan párezres alkatrésznek a megvételét, amit már közel 5 éve keresek, most már persze megbántam. Ha megvettem volna, most jelentkezhetnék egy olyan bejegyzéssel, ami egy óra felújításán, szívátültetésén vezet végig.....majd legközelebb.
 |  |  |
Nézzük meg közelebbről ezt a nem túl régi (2007. áprilisi) kis Seikot.
Ha csak úgy rápillantok a képekre, nem fog meg, nem vagyok oda az integrált szíjakért, a fényes felületekért.
De kézbe/kézre véve teljesen más képet mutat az óra. A tok íve tökéletesen folytatódik a szíjban, a kettő külön-külön bután nézne ki, de így egyben nagyon jól mutatnak.
 |  |
A fényes felületeket közelebbről nézve már láthatjuk, hogy nagyon finom szatén polírozást kapott, így a karcok sem látszanak meg rajta olyan hamar.
A korabeli kommersz "5"-ösökre jellemzően hardlex-üveg hátlapot kapott, így megcsodálhatjuk a Seiko egyik legolcsóbb igáslovát a 7S26b szerkezetet.
 |  |
Sokat vitatkoztunk róla a PH! ide vágó fórumán, hogy milyen is ez a szerkezet, ugyanis a költségcsökkentés oltárán feláldoztak pár alkatrészt és így a nap/dátumváltásért felelős fogaskerekek műanyagból készültek...de ha valaki helyesen bánik a néha szükségszerű után-állítással, szerintem nem sok probléma merülhet fel vele.
Nem ez a legpontosabb Seiko szerkezet, de strapabíró, ha nem ilyen áron adnák, akkor nem terjedhettek volna el széles körben a megbízható automata órák (szerintem).
Tehát a szokásos nap-dátum kijelzés 3 óránál, korona kb. 3:50-nél, szépen sikló piros másodpercmutató, és ami még a kicsit sportos hatást fokozza, a szépen textúrált fekete, karbon-szerű vagy szőttes számlap.
 |  |
Ezt most sikerült érdekesen megfogalmaznom, szóval arra a fémrácsra hasonlít, amit a sportautók levegőbeömlői elé szoktak szerelni, hogy a nagyobb bogarakat kint tartsa.
A mutatók és a rakott indexek végeinél elhelyezett pöttyök szépen lumineszkálnak a sötétben.
Egyszóval szerethető kis óra, akár még alkalmi ruházathoz is hordható, nem kelt feltűnést.
Ismét vészesen fogynak a bemutatásra váró óráim. És ennek a trendnek most semmi nem kedvez.
Például nemrég kihagytam egy olyan párezres alkatrésznek a megvételét, amit már közel 5 éve keresek, most már persze megbántam. Ha megvettem volna, most jelentkezhetnék egy olyan bejegyzéssel, ami egy óra felújításán, szívátültetésén vezet végig.....majd legközelebb.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)