2011. augusztus 20., szombat

Citizen Aqualand - Az első...

Sokat gondolkodtam, hogy hogyan is vezessem fel ezt az órát. Mivel nem tudtam dönteni, ezért most következzék mindhárom verzió.

1. Együtt a család

Mindenki emlékszik a korábbi két Citizen órára, amiknek furcsa dudor volt az oldalukon, igaz?
Ha nem, akkor egy kis frissítés:
Citizen Aerochron
Citizen Altichron
Az Altichronnál már említettem, hogy ez a család 3 tagból áll és azt is, hogy egyszer teljes lesz....hát teljes lett.
A korabeli reklámon az Altichron kétszínű verziója szerepel és nekem ugye az egyszínű van, de nem számít, a lényeg, hogy mindhárom megvan!
A vitrinben szépen egymás mellett csücsül mindhárom, sőt!
Az utóbbi időben egy kicsit elkalandoztam a SEIKO vonaltól és ezzel az órával együtt nagyon hirtelen vásároltam összesen 3 Citizent (Aqualand, Analog Altichron és Analog Aqualand). Mindegyiket be fogom mutatni, de most következzék az Aqualand.

2. A vadászat

Régóta vadászom egy ilyen órára. Tényleg. Egyszer majdnem vettem egyet egy magyar börzén, de pont aznap járt le az eBay-en a szülinap-órám, így inkább arra koncentráltam. Ez a példány sokszor megfordult már a Vaterán. Bődületesen rossz fotókkal, nulla leírással. Minden információt harapófogóval kellett kihúzni az eladóból...láttam, hogy van rajta egy kis sérülés, persze a leírásban nem szerepelt. Alkudoztam kicsit, többször újraindult az aukció, de végül is nem vettem meg. Továbbra is figyelemmel kísértem és egyszer csak valaki ráhajtott. Mindenféle alkudozás nélkül megvette, állítólag egy ismerősének kellett az óra. Jól van, így jártam, el is felejtettem már az órát, de pár héttel ezelőtt ismét felbukkant a Vaterán, hajszálnyival jobb fotókkal, egy kicsit jobb leírással. Meg kellett vennem. Tettem egy - számomra nagyon kedvező - ajánlatot és az eladó elfogadta...el se hittem. Pár nappal később megérkezett az óra és örömmel vettem tudomásul, hogy sokkal szebb állapotban van, mint azt reméltem. Akkor következzen a világ első digitális mélységmérővel szerelt búvárórája.

3. In memoriam

A mostani egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egy olyan órát fogok bemutatni, ami lehet, hogy már nem létezik, amikor ezt a bejegyzést olvassátok. Egy búváróráról lesz szó. Nem is akármilyenről, a világ első digitális mélységmérővel szerelt búvárórájáról. A Vaterán sikerült hozzájutnom, nagyon jó áron, pedig nem sűrűn fordul meg ilyen óra ott (ezt az egyet láttam eddig többször is, több eladónál feltűnni). Van egy különös ismertetőjegye, a szenzornál az elvékonyodó tok egy kicsit meg van nyomva egy korábbi balesetből kifolyólag, de erről majd később (nem a balesetről) lesz még szó.
Visszatérve a címre, pár nap múlva elutazunk a horvát tengerpartra, azon belül is egy gyönyörű szigetre. A  narancs Monsterem már elkísért arra a szigetre és nem hagyott cserben. Azon csak egy menetes zárral rendelkező korona van és újonnan vettem, ezen viszont jön mellé még három nyomógomb, amik csak sima tömítéssel rendelkeznek és ki tudja, hogy milyen az óra előélete, főleg, ha rátéved a szemem a tokon lévő horpadásra. Az idő rövidsége és a lustaságom nem teszi lehetővé, hogy elvigyem tömítéscserére/nyomáspróbára, így orosz-rulettet fogunk vele játszani. Fogunk, mert azt tervezem, hogy ezzel az órával fogjuk mérni, hogy a család és az ismerősök férfi tagjai milyen mélyre tudnak merülni az Adriába szabad tüdővel.
Az eladótól megkérdeztem, hogy mit tud róla, volt-e vízben, és ezt a választ kaptam:
"Szia!Igen voltam 30m-ig gond nélkül,még csak homály sem volt ,semmi.Üdv XXXX!"
Megnyugtató...de nem nekem.
Most már mindegy, hazaérkezésünk után megosztom a tapasztalataimat, ha minden jól megy, akkor víz alatti fotókkal megspékelve.


Akkor következzen maga az óra.


Az óra eredetileg egy ötletes, oxigénpalack formájú műanyag tokban érkezik.
Ez az első, amit a tulajdonosok elhagynak (a használati utasítás a második), ehhez az órához sem tartozott ilyen.
Viszont az óra felbukkanása előtt pár héttel megláttam egy ilyen tokot a Vaterán. Nem volt rossz áron, hamar kiderítettem, hogy nem pontosan ehhez a típushoz tartozik, a korai Aqualandokat nagyon hasonlóba csomagolták, csak egy kicsit karcsúbb volt. Nem baj, ebben is iszonyatosan jól néz majd ki - gondoltam - már csak a belevaló óra hiányzik. Amint már leírtam sikerült is hamarosan hozzájutni.


A horpadás a szenzoron viszont nem hagyott nyugodni. És ekkor szembejött velem a megoldás. Az SCWF fórum bazárjában rábukkantam egy fél évvel ezelőtti hirdetésre - Aqualand alkatrészek 25$-ért. Nagyszerű, hátha meg vannak még.
Megvannak - írta az eladó, máris megy a postára, hogy megtudakolja a szállítási költségeket.
Azóta sincsenek nálam az alkatrészek, ugyanis a felesége rendet rakott állítólag és nem találja, de biztosan megvannak...nem baj, türelmesen várok. Amint megérkezik, rögtön csinálok a kettőből egy tökéleteset.


Az óra tökéletesen illik az akkori Promaster sorozatba, a bal oldalán láthatjuk a nyomásmérő szenzort, ami ebben az esetben jóval nagyobb, mint a testvérein, ráadáusul csavarmenetes koronával szerelték és a tokja is masszívabb, így lerí róla, hogy vérbeli búváróra. Itt is találkozhatunk a (természetesen egy irányba) forgatható lünettával és a megszokott kis digitális kijelzővel az analóg rész felett. A fekete számlapon nagy, enyhén lumineszkáló festett indexek terpeszkednek.


A lünetta, a korona, a nyomógombok a szenzor fedele és a szíj fémrészei aranyozottak. A többi, vagyis a tok acélszínű, selyempolírozású, nekem nagyon tetszik.
Mondjuk jobban örülnék, ha fémszíj lenne rajta, de mivel 24mm-es, íves végződésű, kétszínű szíj passzol hozzá, el sem merem mesélni a beszerzése körüli kálváriát (ha esetleg valaki tud ajánlani Budapesten egy jó boltot, ami tele van fémszíjakkal, az kérem, hogy jelezze vagy itt vagy a fórumon).

Az analóg rész csak az időt mutatja, de nézzük, hogy mit is tud a kis digitális kijelző.
Először is ki tudja jelezni az időt (12/24 órás formátumban), a dátumot, van ébresztés és stopper (másodperc alapú! :) ).
Ha a bal alsó gombot hosszan nyomva tartjuk, átvált merülési üzemmódba. Ekkor meg tudjuk tekinteni a legutóbbi merülésünk maximális mélységét és idejét - ha volt ilyen, be tudunk állítani mélységi és időbeli figyelmeztetést (hangjelzéssel figyelmeztet) és ha a folyamatos mérést választjuk és egy méternél mélyebbre merülünk az órával, megkezdi a mélység-kijelzést 1/10-ed méteres pontossággal (ekkor nullázza korábban mentett merülési időt és maximális mélységet is). Ha ismét 1 méter fölé kerülünk, leállítja az folyamatos kijelzést és merülési-idő mérést.


A hátlapja is érdekes, a testvéreihez hasonlóan csavarok rögzítik, de itt már nem elégedtek meg 4 csavarral, a szenzort takaró rész is kapott még kettőt. Itt olvashatjuk, hogy ebben a példányban a CO22-es szerkezet lakozik, ami azért szerencsés, mert a páros számú kaliberváltozatok méterben mérnek, a páratlanok meg lábban.
A hátlapot eltávolítva feltárul a belseje. Ezt nézzük meg egy kicsit alaposabban!
Hány elemet látunk benne? Durva...alig várom az elemcserét :)


Tényleg elég jól használhatónak tűnik, attól az apróságtól eltekintve, hogy merülés közben elég nehézkesen olvasható az apró, háttérvilágítás nélküli digitális kijelző. Ezt fogja majd orvosolni az Analog Aqualand, ami éppen úton van hozzám...de erről majd később :)

2011. augusztus 15., hétfő

SEIKO gyártási idő kalkulátor

Oldalt a linkeknél frissítettem a fentebb nevezett kalkulátorra mutató linket.
Mivel pillanatnyilag nem hosztolják sehol sem az eredeti kalkulátort, ezért egy .xls-t tudtok letölteni, amibe ha beleírjátok a szerkezet számát és a sorozatszámot, akkor megkapjátok a gyártási évet/hónapot.
Vegyétek figyelembe, hogy ha egy dekádnál tovább gyártottak egy szerkezetet (pl. 7S26, 6309, stb.), akkor a legkorábbi évszámot fogja kidobni a kalkulátor (pl. a 6309-est '76 és '88 között gyártották, a 8-assal kezdődő sorozatszám utalhat '78-ra és '88-ra egyaránt).

És gyertek a fórumra, hadd pörögjön fel egy kicsit!
http://seikoholics.forumx.hu

2011. augusztus 11., csütörtök

SEIKO 6139-6002 - az űrturista

Régóta szemezgettem már egy ilyennel.
Sosem szerepelt előkelő helyen a toplistámon, de egyszer csak felbukkant a Vaterán egy kihagyhatatlan vétel formájában. Nem is hagytam ki, miután tisztáztam a számomra legfontosabb dolgot az órával kapcsolatban (erre majd később kitérek), rögtön le is csaptam rá.
A gyűjteményemben a helye, mégpedig az utódja mellett, amiről már korábban írtam egy kiadós bejegyzést.


1973 szeptemberében gyártották, ennek ellenére jobb állapotban van, mint én, aki egy jó ötössel fiatalabb :)
6139-es oszlopkerekes kronográfszerkezet a szíve, hajszálpontosan és megbízhatóan dolgozik a mai napig.


Az oszlopkerék vezérli a kronográf-funkciókat, az indítást, megállítást, nullázást.


A bevezetőben már említettem, hogy a vétel előtt tisztáznom kellett egy fontos dolgot, mégpedig a következőt:
Az órákon még a rendeltetésszerű használat során is megtörténhet, hogy eltörik, elkopik a korona tengelye. Ilyenkor jó esetben kicserélik egy eredetire a tengelyt, rosszabb esetben viszont nem eredetire, csak valami nagyon hasonlóra. És ilyenkor történik meg a baj, az új tengellyel szerelt koronával már nem minden funkciót lehet vezérelni. És ennek az órának van egy érdekes, első látásra nem túl szembetűnő funkciója, mégpedig az, hogy a koronával alaphelyzetben a számlap körül lévő belső, számozott regisztergyűrűt lehet forgatni.
Ez pedig nagyon fontos, mert enélkül az óra nagyságrendekkel kevesebbet ér.


A központi másodpercmutató a kronográf másodpercmutatója, alatta helyezkedik el a 30 perces gyűjtő, 3 óránál pedig a kétnyelvű nap- és dátumkijelzés, amiket szintén a koronáról lehet állítani, nem is akárhogyan, a koronát kicsit benyomva csak a dátum, erősebben benyomva a nap és a dátum is ugrik egyet előre.
Az indikációk és a mutatók szépen lumineszkálnak a mai napig, nincsenek újrafestve.
A lünettabetét valószínűleg nem eredeti, mert az üveg karcos, de a betét makulátlan, ami elég gyanús.


Akkor lássuk, hogy miért is olyan érdekes (még) ez a darab:

Ez volt az első automata kronográf az űrben.

Ezzel a kijelentéssel most sokan vitatkozhatnának. De tény, hogy 1983 és '84 között Dr. William Pogue egy ilyen órát hordott a bal karján a Skylab 4 űrállomáson (míg a jobb karján a NASA hivatalos időmérőjét, egy OMEGA-t viselt).
Akkoriban az órát komoly áron mérték, 3 hónapon keresztül fizette ki a teljes vételárat!


Pogue arról számolt be, hogy 0 gravitációnál is tökéletesen működött az óra, nem kellett az automata húzásra külön karmozgatással rásegíteni.
Ezt a típust az állomáson kívül nem hordták, arra ott volt az OMEGA.
Akit bővebben érdekel a történet, az itt olvashat róla:
SEIKO 6139 in space